Lyrics: Munding Márton
Music: Pivarnyik Péter
én úgy írom le a nevemet
mint más szokta a kapukódot mikor megy az emberéhez
szám szerint egy emberélet mennyit érhet
meg mennyit éget el azért hogy mendegéljen
nincs hyundai tuscon
csak a huszonhét évem
a busz amin jöttem most fordult ki éppen
a megállóból
és ez sem pont az amit megálmodtam
járkálok a vállamon két lapát kézzel
a bankkártyámon ott figyel az apám pénze
kicsit szűk a bölcső
meg égeti a zsebemet a kölcsön
tőkéből növő börtön
ez a jövőm úgymond
a nyomás hogy nincs ami megállítson
aztán mégsem megyek
mi lett így belőled édes gyerekem
lement már majdnem egy évtized egyetem
de hol van a kereset kérdem én (hol)
na jó ez tévedés dehogy
eltérő lehet a vélemény mert
feltárt mintákból van épp elég
de hogy eléldegéljek
itt a bérleménybe
ahhoz épp kevés lesz
nehogy meggyűljön a bajom
a feltartott középső ujj mellett
elfér e egy jegygyűrű vajon
én csak úgy írom a nevemet le
hogy senkinek se ártson
önmagával osztható a számsor
meg a komplementer eggyel
így lesz örök kör a primeom
időtől és körülménytől függetlenül állok
én csak úgy írom a nevemet le
hogy véletlen se ejtsed ki a szádon
mint a körülmények súlyát
úgy fednek el a számok
dekonstruált elbeszélő E/13