Lyrics: Palágyi Máté/Irlanda Kristóf/Szűcs Levente
Music: Irlanda Áron/Palágyi Máté/Kondor Domonkos
Nem tisztul soha a kép,
Hiába rendezed önmagad sorba.
Úgy élsz, hogy soha se még,
Elmúlsz majd, mintha lettél volna.
Nem tisztul soha a kép,
Hiába rendezed önmagad sorba.
Mondd, hogy mit akarsz mert én rég nem tudom ám
De nem az leszek én kedves, aki elhordoz a tenyerén
Nem is értem, miért kérded, éjjel a kétely lesz a babám,
Na de persze a kérdés, hogy akkor a te meg én?
Néha felver álmomból, néha fel se kel
Néha szinte kész, néha tiszta kosz,
Néha takkra kattan, aztán léha, félrever.
Néha el is kerget, na de majd csak visszahoz.
Soha nem az voltam, akit te akartál.
Úgy voltam csak magam, ahogy veled senki még.
Ha beleélném magam, talán belehalnál,
Itt maradok akkor is, ha ráz a veríték.
Nem gondoltam át, milyen szűkös a világ,
Nem akartam galibát, de elfordul, aki lát.
Nézd, neki más vagy, a szeme sem esik jól,
Épp nekem ástam, oszt' bele sem esik, hó.
Belepörgetni magam meg nem akarom úgy,
Hogy bele se törődjek vele, hogy mi alakult,
Tuti, hogy járna még velem, ez egy picit bonyolult,
Mert lehet ő a korsó, hogyha én vagyok a kút.
Nem tisztul soha a kép,
Hiába rendezed önmagad sorba.
Úgy élsz, hogy soha se még,
Elmúlsz majd, mintha lettél volna.
Nem tisztul soha a kép,
Hiába rendezed önmagad sorba.
Úgy élsz, hogy soha se még,
Elmúlsz majd, mintha lettél volna.
Nem tisztul soha a kép,
Hiába rendezed önmagad sorba.
Úgy élsz, hogy soha se még,
Elmúlsz majd, mintha lettél volna.
És ha egyszer mégis kitisztulna a kép,
Önromboló fétis, amit találnék.
Magamat magamban örömmel gáncsoltam,
Kifogásaimra könnyen rászoktam.
Ugyanaz a nap vár minden, ugyanolyan reggellel,
Ugyanoda jutok végül, darabokra esel.
Ha megsajnálna az idő és maga elé tolna,
Ugyanúgy nem maradnék, mielőtt lehettem volna.
Drága, ha ketten vagyunk akkor hogy legyek egyben,
Én már belegabalyodnék, ő meg bele se gebedne.
Én mennyire tűzről pattant, ő meg mennyire szende,
De rendre csak egymást kergetjük bele, folyton az őrületünkbe.
Belebonyolódom pedig nem is bonyolult,
És hogy ha bele se bolondul, akkor hova borulok,
Mert hogyha eloszlik a köd, és ez a világ kivirult,
Itt hallod szerte foszlik az is, ami van, és ami volt.
Belegabalyodok, pedig nem is akarok,
Mert ami gabalyodik magába,
Az sehova se fut, és ami sehova se fut,
Az tudod csak egy alagút,
Ami csak magát szereti, és ami magába szorult.
Nem tisztul soha a kép,
Hiába rendezed önmagad sorba.
Úgy élsz, hogy soha se még,
Elmúlsz majd, mintha lettél volna.
Nem tisztul soha a kép,
Hiába rendezed önmagad sorba.
Úgy élsz, hogy soha se még,
Elmúlsz majd, mintha lettél volna.
Nem tisztul soha a kép,
Hiába rendezed önmagad sorba.
Úgy élsz, hogy soha se még,
Elmúlsz majd, mintha lettél volna.
[KUVIK]
Uh, a múltkori az elég cink volt.
[KALLER]
Most melyikre gondolsz?
[KUVIK]
Hát tudod, amikor...
[KALLER]
Te nem vagy kajás?
[KUVIK]
Neem, nem, dehogyis. Ne,ne,ne.
[KALLER]
Életem étterme, figyi má', egy kicsit megéheztünk itt a nagy muzsikálásban, hogyha befejezted a takarítást, meg elmosogattál, meg felvágtad a fát télire, akkor majd adj már abból a bükkfán pácolt Borsodi kakastokányból.
[KAKAS]
Nem hiszem el, hogy nem lehet négy perc húsz másodperc nyugalma az embernek ebben a házban. Légyszíves, kérlek szépen, add ide azt a kanalat, hogy szíven szúrhassam magamat!
Még azt mondod, te retek,
Hogy én többet szeretek,
Én azt mondom, te szurok,
Még szeretni sem tudok.
Azt gondolod, te csipás,
Sosem lehetsz te hibás.
Nyuga-nyuga nyugalom,
Épp ezt ugatom!
Reggel nyolckor csak a bor,
A testem meg beborul,
A kezem nem emelem,
De leverem a felesem.
Bekebelez a kilét,
Összetörtem a szívét.
Nyuga-nyuga nyugalom,
Nyűg, nyűg, nyűgalom.
Nem tisztul hiába rendezed,
Nem tisztul hiába rendezed,
Nem tisztul hiába rendezed,
Nem tisztul hiába.