Music: Molnár Tamás
Nekem az oxigén a textus, a szívem a metronóm
Én odaadnám, ha kéred, de ottmaradt az elvonón
A studi a gyóntató, a szöveg az ima, a stage a templom
Vele ébredek és velem van, mikor az álom elnyom
Amikor mellettem a fák szaladnak, alattam meg a csíkok
Amikor elborul az agyam és amikor mindent visszaszívok
Mikor már nincs kedvem színlelni, hogy normális vagyok
Amikor leszarok mindent, amikor befeszülök
Amikor már a saját árnyékom elől menekülök
Vele nem gondolok arra, hogy épp kinek kéne lennem
Nekem ő búvóhely, miközben ő az én keresztem
Vele lépek rá a holnapokhoz elvezető hídra
Vagy a gyerekszobám béna posztereit hozza vissza
Benne tükröződöm tisztán, vele nem eshetek el
Tőle lettem az aki vagyok, vele temessetek el
Ha koromsötétbe borult a világ körülöttem
Magam elől, hogyha kellett hozzád menekültem
Te mindent láttál bennem, amit nem láttam magamban,
Ha azt se tudtam hol vagyok vigyáztál rám a bajban
Hogyan adhatnék én vissza magamból eleget
Vagy az embereknek mindazt, amit átéltem veled,
Most állok fent a fényben, csak az nyugtat, ami itt van
Lehet nem érdemlem meg, de kérlek tartsunk holtodiglan
Látod mindent feláldoztam, de egy percig se bánom
Ez vérszerződés köztünk és a zene a halálom
És ha elgáncsol az élet, tudom nem eshetek el
Bárhogy lesz a vége vele temessenek el
ÉS HA A KEGYETLEN MAGÁNY
A VÁLLAMRA NEHEZÜL
JÖN ÉS BEKÚSZIK A BŐRÖM ALÁ
HOGY SOSE LEGYEK EGYEDÜL
ÉS HA A KEGYETLEN MAGÁNY
A VÁLLAMRA NEHEZÜL
JÖN ÉS BEKÚSZIK A BŐRÖM ALÁ
HOGY SOSE LEGYEK EGYEDÜL
Velem van akkor is ha némán csak a csendet hallgatom
Bánattal teli poharamban a búval terített asztalon
De ahogy kattognak a kerekek rajta vagyok beat-en
A semmiből, még mielőtt mindent hitemet elveszítem
Az évszakok csak jönnek-mennek, de a zene az stabilan itt van
Ugyan úgy más dimenziókba visz mint hatodikban
Benne tükröződöm tisztán, vele nem eshetek el
Tőle lettem az aki vagyok, vele temessetek el