Music: Fehér Holló/Szabó Fanni/Gáll Barnabás
Ej
A traumáim ki-be járnak
Az álmaim kire vágynak?
Gyere pillants be!
Pislákoló indulatok,
De most végre indulhatok
Ez pont az, aminek látszik
Lelkem megnyugodni vágyik
Kopog a pánik
A padláson játszik a másik,
Tudja, megtennék érte bármit.
Nála az ásó, vagyok végig a kapáig.
Ott a karjaimba fonjalak be téged,
Mint egy népmese, vége lesz tevéled.
És bennem a kislány, ha feléled,
A nagylány egy rózsát majd letépked.
Néha felhős az égbolt és nem látszanak a hegyek.
Törött iránytűvel csak mohákat keresek.
Kisebb kitérőkkel, de jó felé megyek.
Sokkal könnyebb minden mióta elengedtelek!
Lehúz a láncod, mégis büszkén hordom.
Vagy beletörődsz ebbe vagy elbuksz.
Megoldom, ha túlnőnek rajtam az árnyak,
A fényszennyezéstől az ég is másabb.
A falakon mélyek a repedések,
A múltamból elmaradtak a kifizetések.
Rozsdás zárak, de kinyitva.
Ismerős ajtók, de ki nyitja?
Az utcákon széttépett plakátok,
Arrafelé darabokban találtok.
Ezek jéghideg szegek, ezek talányok,
Hogy miért nem szeretett az apátok.
Ez egy régi cipzár, amit letéptem.
Ez a régi ruháim elégve.
Ez a lomtalanítás anyámmal.
Ez a mi a f*szt kezdjek egy talánnal?
Néha felhős az égbolt és nem látszanak a hegyek.
Törött iránytűvel csak mohákat keresek.
Kisebb kitérőkkel, de jó felé megyek.
Sokkal könnyebb minden mióta elengedtelek!
Néha felhős az égbolt és nem látszanak a hegyek.
Törött iránytűvel csak mohákat keresek.
Kisebb kitérőkkel, de jó felé megyek.
Sokkal könnyebb minden mióta elengedtelek!