Lyrics: Francis Lai
Music: Pierre Barouh
Engem a szavad, a szavad, a szavad, a szavad
Vetkőztet: szabad-e? Szabad. Szabad-e? Szabad.
Úgy vártam, adod-e magad, adod-e magad?
Elveszni jöttem. Nem más miatt.
És szól a vabadabada, vabadabada,
Kis titkunk kabala dala, kabala dala,
Nézlek, és beleszalad a, beleszalad a
Képbe egy elkószált gondolat.
Hogy merre jártam, hazudni lágyan kell, ha majd ma este kérdenék.
Ó, csak kávézni hívtak, valaki a múltból, semmiség.
Érzem, a szavad, a szavad, a szavad, a szavad
Vetkőztet: szabad-e? Szabad. Szabad-e? Szabad.
Újra úgy adod-e magad, adod-e magad,
Hogy most megérje ez a pillanat?
Egy óránk marad-e? Marad. Marad-e? Marad.
Miért tennénk le a poharat, le a poharat?
Tölts rá, ha apad el a hab, apad el a hab!
A mámor ha szédít, kérlek, te hagyd!
Valaki kibújik a nőből, aki ide feljött. Lefogadom, a házban, ahonnan eljött,
A kutya se tudja, hogyha kiszabadul, egy ölelésbe hullva hogy átalakul.
Eszem a szívét, ujjam a szádon, csupa puha zaj a szoba, kulcsra zárom,
Mielőtt eltűnik benned ez a ragyogó nő, és marad az a hazudós, hazamenő.
Így szól a vabadabada, vabadabada,
Kis titkunk kabala dala, kabala dala,
Aztán, ha szalad el a nap, szalad el a nap,
A búcsúzáskor még itt ragad a szívből egy apró darab,
És dúdol kettőnkről: vabadabada, vabadabada,
Jó volt. Vabadabada, vabadabada, Hívhatsz. Vabadabada, vabadabada,
Ez csak vabadabada, vabadabada.