Lyrics: Burai Krisztián
Music: Burai Krisztián
Elmúlt már, de a szívemben ott leszel..
Bántottál, már mindegy, hogy mit teszel.
Késő már, többé nem érdekel,
Mert mostantól, csak az álmaimban létezel.
Nem vagy azzal szerintem tisztában, hogy a lelki béke nagyon is drága.
Nem tisztelsz senkit sem, míg az ördög lakik ott bent,
Mindez nem marad büntetlen, és nem lesz helyed a mennyben,
Te maradsz átkozott, a lelked már úgyis elkárhozott,
A szíved rég kővé változott,
Ezért szépen angolosan távozol.
Mert a pokol rád vár.
Köztünk elmúlt már.
Miért van az, hogy már nem kellesz, mégis rólad álmodom?!
Tudom, hogy te is így érzel, és hogy fáj, ezt jól tudom.
A vágyam, hogy lássalak, a karomba zárjalak minden hajnalon.
Mit lenyeltem éveken át neked, attól én szörnnyé változom.
De hogyha valaki kell, minek ölöd meg azt a valakit valamivel,
A gondjaiddal, miket hazaviszel, pedig ő szeret, ezt mutatja a szemeivel,
És titokban küszködik a könnyeivel..
De mégis marad, hát legyen ez az Isteni jel,
Hogy van aki, rád is odafigyel, ha kell
Bármikor meghalna ő te érted,
De most már késő, sajnos bébi elérted.
Csak látszólag, ez mind az én hibám.
De átlátok, a férfi logikán.
Majd bánod, ezt jó pár nap után.
Így késő elmúlt már.