Music: Márton L. Bocsárdi
Istenem mondd meg mit tegyek
Tudom nem elég ha
A négy fal között reménykedek
Látom nem vagyok többé már gyerek
Húzza a nyakamat, szűk a nyereg
S Miért ömlik ez az árvíz
Hogyha egy kicsit megállok
És nem evezek.
Kicsit megállok és nem evezek
Égeti a bőröm a rivaldafény
Kiálltam eléd és te mégsem vettél észre
Ember kapjál észbe!
Itt mutatom neked milyen üres az éter
Próbálom betölteni színnel
Minek szúrod belém a te késed
Miközben hiányzik rólad az ékezet
Szóval hidd el van másra figyelned
Hiányzik a kar
Mi a hátamat mossa
Hiányzik a szempár ami
A sötétben is csak engem csodál
Mondd meg nékem hova tűntél és
Mondd meg hova bújtál
Ki vagyok én
Hogy nem érdemlem meg a szót
Ettől leszek annyira búval baszott
Köszi nem kell más csak egy ásó
Enyém lesz úgyis az utolsó szó
Homokba temeti a testem a strandon
Ugrál a vízben mosollyal az arcon
A dopamin a határon karcol
Fel dagad a tenger, elmosta az álmom
Így ragadt a lábam a parton
Tudom hogy van aki keressen
De ott van az űr amit csak nem helyettesít
Testem szóródik szerte szét
És nem találsz mást csak a hűlt helyem
A szívem ott ragadt egy fa dobozkában
A kulcs benne van a zárban
Ezzel az egy tölténnyel ürül ki a táram
Te hullócsillag az égen
Mondd meg
Hova futsz már ezen éjjel
Én tőled semmit se kértem
Direkt hogy ne legyek fal
Ami utadat állja
Maradok a védő bástya
Az erdőtől senki se látja
Hiányzik a kar
Mi a hátamat mossa
Hiányzik a szempár ami
A sötétben is csak engem csodál
Mondd meg nékem hova tűntél és
Mondd meg hova bújtál
Mint egy jelenben élő
De múltnak a rabja
Sose ér véget a hajsza
Túl sok az irónia
Mert itt pesten olyan az élet
Mintha Kafka írta volna
Ne ugorjál minden szóra
Vegyél észre és kérdezz rá
Hogy miért vagyok ennyire néma
Hidd el nem maradok szótlan
S Vissza feléd így szóltam
Hogy csak kérlek mondd meg
Hova lettél és mondd meg
Ki vagy te akivé váltál
Miután elmentél.