Music: Lovas Márton/Krokovay Ábel
Be-belep a nap
Elolvad az aszfalt a talpam alatt
Bal elől leszek,
Ha keresed önmagadat
Poharat
Kiveszem a kezedből a poharat
És azt mondom shh
Ajkam az ajkadon
Libabőr a testemen
Alkaron tetkók
Azt se tudja mit jelent
Vele vagyok hajnalig
De-de nem is ismerem
A lelke konkáv
Teste meztelen
Tudom, tudom mégse gondolom át
Tudom, tudom mégse gondolom át
Tudom, tudom mégse gondolom át
Mégse gondolom át, még nem nem nem
Tudom vele majd véget is ér ez a nyár
Amíg tart, hibernálom ami bánt
Beleremeg az ég meg a lombkoronák
Mégse gondolom át, még nem nem nem
Tudom vele majd véget is ér ez a nyár
Amíg tart, hibernálom ami bánt
Beleremeg az ég meg a lombkoronák
Mégse gondolom át, még nem nem nem
Leszek a másik fele
Nem tudom éppen most rám figyel e
Közeledek és el vakít a fény
Csak bele a napba szállni vele
Égnek a szárnyak egyre távolabb kerül a föld
Most már semmi sem marad a múltban
Minden újabb alakot ölt
Újabb teleket élek, újabb nyarakat bele se férek
Vándor madarak viszik az őszt,
Meg viszik a hideget elkísérnek
Tudod itt mindegyik virág a napra forog
Ne csukd be még az ablakod
Nem akarok cserébe semmit
Minden nálad van amit adhatok
Tudom, tudom mégse gondolom át
Tudom, tudom mégse gondolom át
Tudom, tudom mégse gondolom át
Mégse gondolom át, még nem nem nem
Tudom vele majd véget is ér ez a nyár
Amíg tart, hibernálom ami bánt
Beleremeg az ég meg a lombkoronák
Mégse gondolom át, még nem nem nem
Tudom vele majd véget is ér ez a nyár
Amíg tart, hibernálom ami bánt
Beleremeg az ég meg a lombkoronák
Mégse gondolom át, még nem nem nem