Lyrics: Csöndör László/Ozsváth Gergely
Music: Csöndör László
Túl mélyre húztál, csak valahogy ébrednék rá,
Hogy letértem az útról, de nem kezdhetem újból
Hiányzik az, aki régen voltam, szeretnék újra érezni úgy
De a tükörből némán, csak egy idegen néz rám
Keresem kik voltunk régen
Magamnak sem mondtam még el,
Hogy te voltál a túl sok méreg
Bennem megfagytak a rezgések
Aki voltam előtted,
Azt sokkal jobban szerettem
Sokat adtam a semmiért,
De nem is bánom, hogy ennyit, hogy csak ennyit ért
A szívem elzártam egy széfbe
Ahová nem jut már be a fény
De azt várom, hogy itt bent végre
Elmúljon az örök tél
Túl mélyre húztál, csak valahogy ébrednék rá,
Hogy letértem az útról, de nem kezdhetem újból
Hiányzik az, aki régen voltam, szeretnék újra érezni úgy
De a tükörből némán, csak egy idegen néz rám
Nem ismerlek már, kicsit eltávolodtál
De én sem tudom ki vagyok, és le is tagadnám
Mert csapdába kerültem, pedig többször megszöktem
Túszként, elvesztem a saját útvesztőmben
Hol az ösvény amin jártam, kitapostam?
Mégis miattad azzá váltam, látod, ami most van
Bújkálnom kell magam elől, úgy mint egy szökevény
Akkor is összeköt a vér, ha jön a vég a vihar közepén
Egyre szűkebb itt a hely, túl nagy a pajzsomon a rés
Bajban vagyok, érzem mélyre hatol ez a kés
Egyszer a lélek újra indul és ha rendbe leszek idebent
A tükörből már nem néz vissza rám többé egy idegen
Túl mélyre húztál, csak valahogy ébrednék rá,
Hogy letértem az útról, de nem kezdhetem újból
Hiányzik az, aki régen voltam, szeretnék újra érezni úgy
De a tükörből némán, csak egy idegen néz rám
A szívem elzártam egy széfbe
Ahová nem jut már be a fény
De azt várom, hogy itt bent végre
Elmúljon az örök tél