Music: Busa István
Képlékeny a képlet, nyomom az MPC-met
Ne vegyétek sértésnek, a rímeim széttépnek
Eloszlatok minden kétséget, respekt Csepel-sziget népének
Nekem a hiphop a cégérem, benne vagyok a tévében
Ha nem ástál elég mélyre, csak nézzél fel az égre
Elválasztanak fényévek, hamisíthatatlan kész tények
Nem érted meg az észérvem, itt füstölnek a kémények
Dübörög az ipar, hosszában-széltében
Kell 8 perc a napfénynek, hogy a Földre érjen
Csillagporból lettünk, mi vagyunk az űrlények
Molekulák összessége, részecskék rezgése
Átkapcsolom a fokozatot dupla sebességre:
Felkapott kontra alulértékelt,
Klikkel a gombra, hányan nézték meg
A bágyatag képem túllépnétek?
Mit mutatnak a számok, kamu értékrend
Minden nap várnak az új élmények,
Mások a figyelemhiányt szarul élték meg
Cyberpunkok, internet népe,
Telefon a kézbe, hol tud, fényképez
Formázzuk a világot a magunk képére
Kimarad ?alter, kit? rak az út szélére
Csont nélkül, nekem van lukérzékem
Magát járatja le aki ?dug? a tévében
Maradi wannabe hazug pénzéhes
Ki a fasz kavar itt, hagyjuk békében
Túl gyors a szövegem, húzz vészféket,
Csinálj magadnak lassított felvételt
Soha nem érek az út végére,
Merem a levesem luk gégére
Túl sok a kivagyi hazug pénzéhes
Maradj mindig igazi, a kamu szétszéled
Akinek a ritmus benne van a vérében
Csak az úszkálhat a flowélményben
Ezt nevezik ritmusérzéknek
Baszd meg magadat, ne légy féltékeny!
Szent cél, ez az Életmű
Nemlét, ami rég eltűnt
Egységbe a lényeg gyűlik,
Az új kezdet köre késznek tűnt
Extrém, de ha képzeljük
Elménk le is képezzük
Teszt része, miként kezdtük,
Univerzum lett, mire végeztünk
Tátott száj és felhajtás, majd bűvkör ér zsigerbe:
Magával ragadó csészealjam működési elve!
E feketeségben a Tejút működén síelve
Jöttem megnézni a világ végét űrből én is erre!
Túl messzire mentem, (szó szerint / saucer int).
Újfent idegenben, jó ez itt.
Út: elszigetelt hely lett kiszemelve,
Teszt, mire bent fej sort kerít.
Dizájnt alma materializált, e
Szóbelin – evidens, kell ide sok kredit –
Idea: ideje utolsó porszemig
Revideálnom, mit a sors megírt!
Múltam állapota púp a hátamon,
A súly a vállamon: az új határt szabom,
Ha téridőtérítőm csúcsra járatom,
És fúrom a fekete lyukat, a fejem zúg – zajártalom!
Húz magába hona, pluszba gázt adok, ha
Szufla száll, gyújtva láng, furcsa lázba hoz,
Az unt a gátja, húsba vág, ha kulcsra
Zárja, túl nagy ár a nulla, átlagos!
Elvetemült tervem elültetve,
De gyűrt szervezet, űr ette belül.
Elv tere hűlt hely, de e tűz
Jelre hevül, kell zene, zűr nem menekül!
Nincs kedv, ez a lassú halál.
Ihlet nyer, a hang gyúlt parázs.
Itt mindent lehet? Abszurd hatás!
A Big Bang nem egy nagy durranás!
Tetragrammaton: DMND!
Extra halmazom a végtelenség.
Nem tagadhatom, a fénysebesség
Vált védjegyemmé majd lételemmé!
Kétrét hajtom a térképet,
Egy léken síkraszállok és lépek!
Ha lapos Földön laksz is, széttépem!
Ha pörgetem, e galaxis a Beyblade-em!
Annyira felgyorsulok,
Hogy csak pár szekundum egy parsec, amire meglódulok,
A fotonok irama szekerem alapeleme, de van, amikor emelem a tempót,
És futom a köröket, azt hiszik, nem mozdulok!
Lokális csoport, e szektor burok, de
Kikutatom utamon a legjobb zugot, és
Kialakítom a közeget, ami nem idegen nekem, így ezzel
Kijárom a világegyetemet, hol a rektor bukott!