Music: Hrutka Róbert
Mondom, szép; mondja, mért; mondom, minek mondanám
Mondom, félek; mondja, mért; mondom, félek, bántanám.
Hiszen én is olyan vagyok, aki nem talál
Olyat pont, ami épp neki jó.
Engem már nem érdekel, nekem nem számít nagyon,
Én a félelmeimet mind a szemétbe dobom.
A hajnal rám talál, és én már nem vagyok az,
Akit este a tükör mutatott
Ha elvesztél ma már,
Majd a hajnal rád talál,
És új életre kelt,
Ha a hajnal veszne el.
Mert elvesztél ma már,
A hajnal sem talál.
Eloldja majd a kék eget,
És elszökik veled.
Mi a jó, mondja; én meg, hogy nem is érdekel.
És csak mondom, hogy lassan jobb, ha most megy el,
Nehogy az legyen majd, hogy a szívét tárja fel:
„Én a tenger és ő meg a folyó"
Simogat vagy üt: megint tenyér az arcomon.
Én a félelmeimet mind a máglyára dobom.
Füsttel rajzolok az égre, más is lássa meg,
Hogy félelmeim már nem én vagyok.
Ha elvesztél ma már,
Majd a hajnal rád talál,
És új életre kelt,
Ha a hajnal veszne el.
Mert elvesztél ma már,
A hajnal sem talál.
Eloldja majd a kék eget,
És elszökik veled.
Minden szóval eltalál, minden szóval megölel,
Minden szóval megsebez, szóval jobb, ha nem jön el.
A tükrön pára ül, és már nem látom magam,
Megrajzolom szám és szemem,
Újra úgy, hogy nem fogja kezem.
Ha elvesztél ma már,
Majd a hajnal rád talál,
És új életre kelt,
Ha a hajnal veszne el.
Mert elvesztél ma már,
A hajnal sem talál.
Eloldja majd a kék eget,
És elszökik veled.
Mi a baj, mondja, én meg, hogy minek mondanám