Music: Károlyi Róbert István
Ha nem veszem fel a telefonom, ne haragudj,
Csak a fülem hallja a csörgést, a lelkem nem.
De azt sem akarom, a túloldalon te elaludj,
Nekem meg erőltetve kelljen újra felkelnem.
Megint elvesztettem a fonalat egy ponton,
Egy katona vagyok felszerelés nélkül a fronton.
Úgy össze vagyok zavarodva, komolyan mondom,
Az egyik napom Miami, a másik napom London.
Annyira akartam, úgy vágytam rá,
De a kötelek most ismét elszakadtak.
Csak a cipőmet kötöttem be,
De mikor felálltam, láttam, ahogy a lábaid elszaladtak.
Én meg azt hittem, minden rendben van,
De te régen nem vágytál már rám.
A kezemben újra az Amszterdam '67,
Ronda Vietnámban.
Csak a bomba robban, ez itt Hirosima,
Nem keresem, mert pontosan tudom, hogy hol a hiba.
Úgy vezetnek az úton, mint amikor valaki vak,
Nem haragszom rád, csak mert nagyszüleid maradiak.
Inkább az fáj, hogy rám kened a szakításunk okát,
Te bennem romokat láttál, én benned a palotát.
Én minden nap rád adtam a tiarát, a koronát,
De akkor menj, és fedezd fel egyedül Amerikát.
És hidd el, én is felállok nélküled ezek után,
Mindegy, hogy hány csillag van rajtad épp a rendőrruhán.
Remélem, a jövőben úgy eszed az ischlert,
Hogy minden harapásnál tudod: én voltam, ki ismert.
És nem csak ismertelek, hanem csodáltalak is,
De mára már ezt nem mondhatom ki feléd, én ugyanis
Amikor a kórházban nem voltam stabil, elengedted a kezem, így lett a lelkem Chernobyl
Az utolsó verzémet arra szánom, hogy
Elmondhassam: én neked azt kívánom,
Teljesüljön lelkedből minden álom,
A család, a karrier mind valóra váljon.
Én meg ez idő alatt majd a backstage-ben,
A Rivotrilt nyelem az estéken, amikor
Üres lélekkel színpadra állok,
Rád gondolok, és közben ordibálok.
És a közönség erre vadul csápol,
Így leszünk egymástól nagyon távol.
De ha visszagondolok, hogy ki volt bátor,
Talán pont az, aki félt a csalódástól.
És most itt vagyunk, tudod, a jelenben,
Ahol bárhol lehetsz – de velem nem.
Max egy álomvilágban, hol minden csicsa
Hát legyél boldog, te állszent picsa!