Lyrics: Deseõ b.
Music: Deseő Balázs/Máté Szabolcs
Ahogyan kipattan a szemem, egyből észre veszem,
Nem egészen stimmel minden, így helytelenül teszem,
De felkelek mert fent tudom, mit akarnak,
Amit a nyakamba varrnak, az egy szimpla szar nap.
A takarót, gyorsan magamra rántom,
Mert előre látom, hogy mi lesz és bánom.
A mai napra nem marad más, csak a lakás,
Talán ide benn nem érhet semmi féle csapás.
Na szedd össze magad! Első a toalett,
Ez igazi meg könnyebbülés, de a papír hova lett?
Na ne, mondom, mert amíg a fogam mosom,
A gatyámra egy gyönyörűséges fogkrémcsík oson.
Azt az arcot frankón kőbe kéne vésni,
Ahogy a lábujjam az ágy sarkát finoman meg érzi.
De még mi jöhet? Talán ma mindent visszakapok?
Hát ezért ilyen hosszúak ezek a napok?
Szar napom van, tesó hagyj ma békén,
Ne kóstolgass, mert még a végén,
Eljár a kezem, és csúnyán vétkezem,
Hidd el nekem, hogy ezt én sem élvezem.
Szar napom van, tesó hagyj ma békén,
Ne kóstolgass, mert még a végén,
Eljár a kezem, és csúnyán vétkezem,
Hidd el nekem, hogy ezt én sem élvezem.
Éget a nap, csak seggelek a teraszon,
Ha valaki rám csörög, a kagylót lebaszom.
Nem érdekel, felőlem akár ki is lehet,
Mert ezen a napon csak egyetlen szívességet tehet.
De nem adja fel, ugyanúgy hív, ugyan úgy zargat,
A gép majd közbe lép, de még hallgat.
Ahogy a rögzítőn a hely épp úgy a türelmem is fogy,
- Szabi remélem ma nem felejtetted, hogy (bla-bla)
Fancsali képpel bámulom a sörömet,
Túl hideg hozzám ő sem szerez örömet.
Egy légy szál rá és a pofámba vigyorog,
Rámozdulok, mire a söröm fele kicsorog.
Hát mi van ma, ó mond mi a fasz van,
Régóta nem voltam ilyen rossz passzban
Ígérem egy „miatyánkot" felküldök az égbe,
Csak ennek a napnak legyen végre vége.
Szar napom van, tesó hagyj ma békén,
Ne kóstolgass, mert még a végén,
Eljár a kezem, és csúnyán vétkezem,
Hidd el nekem, hogy ezt én sem élvezem.
Szar napom van, tesó hagyj ma békén,
Ne kóstolgass, mert még a végén,
Eljár a kezem, és csúnyán vétkezem,
Hidd el nekem, hogy ezt én sem élvezem.
Talán a nap se bírja nézni, inkább lebújik,
Az éjszaka bekúszik, ám csak nem múlik
A baj. „Hajjaj!" Akár a kés és a vaj,
Az egyik elkenődik, de a másik az raj.
A földre fekve lelem meg azt a pontot,
Ahol biztonságban vagyok, itt csak nem rontok.
De naiv vagyok, mert itt is utolér
Könyörtelen velem, de cseppet sem kímél.
A padlóra került a szörny és rajt a rém,
Remélem záró számként, kínoz a migrén.
Amíg én rettegve várom a véget,
A „jókedv" a szőnyegen szép kis lyukat éget.
Ez nem dráma, de azt tényleg nem vártam,
Hogy kimaradjon valami, de kimaradt az áram.
Hát behunyom a szemem, helyet adva a jónak
És bízva bízom benn, hogy másról szól a holnap.
Szar napom van, tesó hagyj ma békén,
Ne kóstolgass, mert még a végén,
Eljár a kezem, és csúnyán vétkezem,
Hidd el nekem, hogy ezt én sem élvezem
Szar napom van, tesó hagyj ma békén,
Ne kóstolgass, mert még a végén,
Eljár a kezem, és csúnyán vétkezem,
Hidd el nekem, hogy ezt én sem élvezem
Szar napom van, tesó hagyj ma békén,
Ne kóstolgass, mert még a végén,
Eljár a kezem, és csúnyán vétkezem,
Hidd el nekem, hogy ezt én sem élvezem
Szar napom van, tesó hagyj ma békén,
Ne kóstolgass, mert még a végén,
Eljár a kezem, és csúnyán vétkezem,
Hidd el nekem, hogy ezt én sem élvezem