Music: Palya Bea/Lisztes Jenő
Nem mondhatom el most neked.
Elmondom hát mindenkinek.
Mégsem mondom mindenkinek
Ez most csak a te éneked
Megtisztulni, arra vágyom
És most kicsit gondolkodom
Nem találok jó szavakat
De hálámat eldadogom
Volt szeretőm, én most szívből
Megköszönök mindent neked,
Vért és könnyet, eget, földet,
S legvégül a gyermekeket.
Köszönöm, hát drága lelkem
Tudom, hogy e szavak nagyok
Melletted én - mégha fájt is-,
Azzá lettem, aki vagyok.
Véget ért a tündérmese
Ásó kapa és nagyharang
Színes képek, szép emlékek
Családunkból csak ez maradt
Nem lett más, csak szép ígéret
Hogy majd végleg egybekelünk
Ketten együtt éldegélünk
S egymással megöregedünk
Jövőm voltál, múltam lettél
Emlékszem, hogy szeretkezünk
Született két szép gyermekünk
S most fölöttük perlekedünk
Nem haragszom, drága lelkem
Nem fáj a két külön világ
Mindig lesz híd; nézz csak rájuk
Együtt élünk bennük tovább
Illúziók széjjelmálló
Felhőiből könny hullott
Nem volt már nő, s nem volt férfi
Köztünk csak űr tátongott
Elmentél, én úgy éreztem
Mintha nyúznák a bőrömet
Mitagadás, fáj a válás
Bezártad a bőröndödet
Kicsit mintha meg is halnék
S belül közben örvendezek
Hogy ez a "nem" áldás lesz még
Hiszen újjászülethetek
Szabadságra, arra vágytam
Ára lett az elválás
Mint a halál a betegnek
Eljött már a megváltás
Szabadságra, arra vágytál
Ára lett az elválás
Mint a halál a betegnek
Eljött már a megváltás
Kiűzött az édenkertből
A keserű édes tudás
Hogy semmi sem tart örökké
Születés van és meghalás
Mint ahogy a kopasz ágon
Egyszer újra rügy fakad
A sanyarú zord tél után
Rám köszönt az új tavasz
Burjánzástól megbódulok
Virág szirmát szagolom
Kiskertemben rózsa nyílik
És illatos liliom