Music: Pál Pécz
Tulajdonképpen térben, időben optimális a létezésem
Annyi más kor lehetett volna, de nem volt másra érkezésem
Ide kellett születnem, a tűzszünetben a készületlen rémületben.
De mégis ember lett belőlem egy palotai panel épületben.
Lehettem volna megalkuvóbb is, a rendszerrel nem kritikus.
Aki fejet hajt, nem cinikus, és a lázadozása nem tipikus. Csak kuss!
Hidd el ezt nekem, próbálom befogni.
Nem nyafogni, nem beszólni, az önérzetről végre leszokni.
Egy átlag emberré válni, aki nem akar lenni az a valaki.
Tökéletesen megfelel neki az átlagos híg langyos kaki
Aki nem akarja a világot megváltani,
Nem akar szállni, tud várni
Aki nem nyit, neki könnyebb zárni
Álmok nélkül ébren járni
Felfoghatatlan számomra a tény,
Hogy van aki nem engedi be a fényt.
Éveken keresztül vegetálva
Nem enged magához közel reményt.
Én ebbe a korba születhettem, annyi a téves eszme.
Ismétli magát a történelem, árral szemben evezve
Még zavaros kicsit, de ez volna nagyjából az ébredésem
Tulajdonképpen térben, időben optimális a létezésem
Van ez így, van az úgy...
De sosem úgy van, ahogy kéne. Ez nem magától alakul
Van ez így, van az úgy...
Ki kell adnom ezt magamból, azt ami még bennem dúl
Impozáns, mint fiatalon volt annó a Stone Sharon
A szavakkal úgy varázsolok, ahogy nem tud se Harry se Ron.
Alázatos szolgája voltam mindig is a rímeknek.
Én már sokkal mélyebbre ástam, te még neki se láttál a felszínnek.
Tudom öreg vagyok már nem érthetem, meg amúgy is nem nekem szól
De a szar motyogós repp minden lapját kiszaggatnám a noteszból.
Nem akarok megfelelni a trendeknek, Mint a Lölő a tendernek...
Tudom, hogy végre lenyugodjak, újra hódolnom kéne a kendernek.
Nem te fogod megmondani merre menjek,
Te örök vesztes, emlékeztess, a magadfajtákkal ne szenvedjek.
Tudom életem tavasza - elmúlt
De a vén ember panasza - felgyúlt
A fegyverem ravasza - feldúlt
Pali mégis kurva laza!
Pontosan tudom magamról, hogy a kvalitásoknak a skáláján
Hol foglalok helyet és mennyit érek a minőségnek számláján
Tartom a tempót egy jó ideig még nem várható a fékezésem...
Tulajdonképpen térben, időben optimális a létezésem
Van ez így, van az úgy...
De sosem úgy van, ahogy kéne. Ez nem magától alakul
Van ez így, van az úgy...
Ki kell adnom ezt magamból, azt ami még bennem dúl